Arnold Csaba

Személyes adatok

Teljes név: Arnold Csaba
Tisztség: Klubigazgató

Sportemberként és sportvezetőként

A DAC egyik szimbolikus személyisége. Olyan családban nevelkedett fel, amelyben jelenleg már az ötödik generáció van közvetlen kapcsolatban a kék-fehér klubbal. Édesapjával kiskorától fogva kijárt a DAC-mérkőzésekre. 10 évesen kezdett el focizni a DAC-úttörő csapatban, és egészen 14 éves koráig szeretett klubjánál focizott. Ezután továbbtanulása miatt Csornára, majd Kaposvárra került, ahol lovassporttal kezdett foglalkozni. Miután Bábolnára és nem sokkal ezután Győrbe került, gyakorlatilag egymaga teremtette meg a fogathajtó sport alapjait a megyébe. Eközben folyamatosan kapcsolatban maradt a DAC-cal is, hiszen édesapja (Arnold Béla) a DAC-kör vezetője és üzemeltetője volt, ő maga pedig DAC Baráti Kör tagja lett. Innentől fogva folyamatosan kapcsolatban állt a klubbal, annak tisztségviselőjévé az Integrál-DAC időszakában vált és jelenlegi is a kék-fehér egyesület klubigazgatójaként tevékenykedik, mint a felnőtt csapat legfőbb támogatója.

Arnold Csabával eddig készített riportok:

Riport Arnold Csabával
2018-05-24 15:00 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt

Mai interjúnk alanya Arnold Csaba, a DAC klubigazgatója, aki az idén 106 éves klub egyik szimbolikus alakja: szinte teljes élete szorosan összefonódott szeretett klubunk történetével.

• Először is kérlek, hogy mesélj nekünk kicsit arról, hogy honnan ered ez a nagy szerelem a kék-fehér klub iránt?
• Én egy DAC-családba születtem, amelyben immáron már az ötödik generáció nevelkedik fel úgy, hogy közvetlen kapcsolata van a kék-fehér klubbal. Jelenleg a kisunokám is a DAC-ban rúgja a bőrt az U6-os csapatban. Az Arnold család tagjai mindig is egyfajta kötelességüknek érezték, hogy tegyenek valamit és részesei legyenek a DAC-történelemnek. Ez nálunk apáról fiúra szállt mindig is. Ezt a családi kötődést még inkább szimbolikussá teszi, az tény, hogy a szülői ház is közvetlenül a DAC „őshazája”, a Betka-rét mellett volt.
• Gondolom, hogy egy ilyen családban nem nagyon lehetett volna más csapatért rajongani?
• Hát nem nagyon. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor testvéremet leigazolta az ETO, kisebb családi dráma bontakozott ki emiatt a zöld-fehér igazolás miatt.
• Melyek az első emlékeid a DAC-cal kapcsolatban?
• Már nagyon kis koromban kijártam édesapámmal a DAC-mérkőzésekre az egykori Erzsébet-ligeti pályára. Csodás emlékek ezek, egy legendás sportpályán igazán egyedi hangulattal. Már ekkor éreztem, hogy ez a csapat mindig is fontos lesz számomra. 10 évesen elkezdetem focizni a DAC-úttörő csapatban, és egészen 14 éves koromig itt rúgtam a bőrt. Ekkor továbbtanulás szempontjából az agrár-pályát választotam és elkerültem először Csornára, majd később Kaposvárra.
• Ott is folytattad a labdarúgást?
• Nem, idővel „átnyergeltem” a lovassportra, de a DAC ezután is mindig a szívügyem maradt és kapcsolatban maradtam a klubbal is, hiszen édesapám, Arnold Béla a DAC-kör vezetője és üzemeltetője volt. Az egyetem után Bábolnára kerültem, ahol még több lehetőségem adódott a lovagolásra. Ezt a sportot aztán nemsokára már Győrben is űztem, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom el magamról, hogy Győr-Moson-Sopron megyében a fogathajtó sport megteremtője lettem. Ennek a sportnak előtte a megyében semmilyen múltja nem volt. Újra egyre többet tudtam kijárni a DAC-mérkőzésekre is, majd idővel a DAC Baráti Kör tagja is lettem. Onnantól fogva a klubbal folyamatos  és szoros volt a kapcsolatom, de tisztségviselővé csak az Intehgrál-DAC korszakban váltam, addig együtt tevékenykedtünk a DAC Baráti Körben többek között Marányi Ernővel, Békés Ferenccel, Tálos Gyurival és Salamon Tamással, illetve ha a kicsit későbbi időkre gondolok, akkor mindenképpen megemlíteném még a csornai Horváth Ernő nevét is. Klubunk történetének nagyobb részében nemcsak a labdarúgó szakosztályáról volt híres, de kiemelkedő eredményeket értek el tekézőink és kerékpárosaink is, illetve klubszerűen működött kártya-, sakk, ping-pong és teke-szakosztályunk is. Sokan nem tudják, de kosárlabdázók is játszottak a DAC színeiben. Szóval klubunk egy igazi és sokoldalú sportegyesületként működött akkoriban. Az DAC-hoz szervesen kapcsolódott a már említett DAC Baráti Kör, melynek legfőbb feladata tulajdonképpen az volt, hogy a csapat számára folyamatosan szponzorokat szerezzen.
• Mi volt a legszebb emléked életed során, amit a DAC-cal kapcsolatban fel tudsz idézni?
• Sok szép emlékem van, de minden bizonnyal a legszebb emlékek számomra ahhoz a kupasorozathoz kötődnek, melynek végén a bejutottunk a legjobb négy közé és a Honvéd is csak nagyon nagy nehézségek (és nem kevés játékvezetői segítsg) árán tudta legyőzni a DAC csapatát. Talán nem tévedek nagyon, ha kijelentem azt, hogy ez volt klubunk fénykora.
• És hogy éled meg a mostani korszakot?
• Hát, őszintén szólva nagyon nehezen, de mivel egyfajta családi „küldetésnek” is felfogom azt, hogy megpróbálok mindent megtenni a DAC boldogulásáért, ezért számomra nem kérdéses, hogy amíg csak képes vagyok rá, küzdeni és tevékenykedni fogok a klubért. A DAC-ról tudni kell, hogy Győrön belül mindig is a polgárság csapatának számított, sosem voltak gazdag támogatói és nem is számított tehetős csapatnak. Sokszor élt át már ez a közösség nagyon nehéz, ínséges korszakokat, de az összetartozás és a DAC-szív mindig segített abban, hogy túléljünk bármilyen nehézséget. Óriási tiszteletet érzek mindazon emberek iránt, akik a jelenlegi nagyon nehéz helyzetünkben is nap-mint nap küzdenek a DAC fennmaradásáért és hírnevünk öregbítéséért. Nem csak az itt dolgozó szakemberekre gondolok, de a csapat magját adó nagyrészt 18-25 éves fiatalemberekre is, akik a jelenlegi mostoha körülmények között is méltó módon képviselik a kék-fehér színeket. Bár ők talán nincsenek is ennek tudatában, de most is mindannyian történelmet írnak. Csak tisztelet illeti őket, éppúgy mint Kóbor mestert is, aki az elmúlt években a DAC mellett minden mást háttérbe tolt és emberfeletti energiát szentelt a csapat egyben tartására is. De meg kell említeni Farkasházy László klubelnököt is, aki 120 gyermek labdarúgásra neveléséért felelős és elévülhetetlen szerepe van abban, hogy klubunk egyáltalán a mai formájában még létezik.
• A klub mostani nehézségei és hatalmas szakmai munka, mely a klubnál jelenleg is folyik, tudatosult a városvezetésben is? Kaptunk a városvezetés részéről bármilyen támogatást ez idáig?
• Igen, Rózsavölgyi László győri önkormányzati képviselő hathatós közbenjárásának köszönhetően kaptunk 800000 forint támogatást, valamint további 200000 forintot a pályák állapotának rendbehozatalára. Ezért minden köszönetünk a képviselő úrnak.
• Ha nagyon rövidtávú célokat kéne megfogalmaznunk, mik lennének ezek?
• Ha az őszre lesz a klubunknál víz, villany és közművek és ennek köszönhetően kulturált körülmények között tud készülni a felnőtt csapat is, az már egy igazán nagy eredmény lenne.
• Ami a felnőtt csapatot illeti, elégedett vagy a tabellán elfoglalt helyünket illetően?
• Ebben a mezőnyben tudásunk alapján mindenképpen az első ötben kéne lennünk. Eredménytől függetlenül nem tudok mondani a szezonban egyetlen mérkőzést sem, melynek során alárendelt szerepet játszottunk volna. Úgy gondolom, hogy amíg a játékunkban és a közösségépítésben tovább tudjuk vinni a DAC-hagyományokat, addig osztálytól függetlenül mindig jó úton fogunk járni.
• Azt hiszem, hogy ennél szebben összefoglalni egy sportklub céljait nem is lehetne. Én sokak nevében szeretném megköszönni mindazt a fáradtságot, anyagi és erkölcsi áldozatot, melyet a múltban és jelenleg is a klubért teszel.
• Szívesen, mint mondtam, számomra ez egyfajta kötelezettség is.