Riport Nagy Richárddal
Mai interjúnkat a DAC télen igazolt 35 éves kapusával, Nagy Richárddal készítettük. A nemsokára négygyermekes apukát munka közben sikerült elcsábítani egy interjú erejéig.
- Először is köszönöm, hogy rendelkezésünkre állsz, még így munka közben is.
- Szívesen, nekem nagy öröm, hogy nyilatkozhatok.
- Mesélnél kicsit magadról? Hol élsz, hol dolgozol?
- Kajárpécen élek és itt Győrben dolgozom. Egy kisfiú és két kislány boldog édesapja vagyok és családunk nemsokára még egy hugikával gyarapszik.
- Ehhez külön gratulálni szeretnék. A foci iránti szeretetedet nyilvánvalóan nem kell részleteznünk… Próbálod ezt a szeretetet átadni a kisfiadnak is, vagy esetleg a lányoknak?
- Természetesen kisfiamat idejekorán „megfertőztem” a labdarúgás szeretetével, jelenleg is a DAC U11-es csapatával edz.
- Ami téged illet: most vagy 35 éves? Hogy érzed, mennyi ideig fogsz még a kapuban védeni?
- Két évet még mindenképpen szeretnék játszani, úgy érzem, hogy erre még fizikailag is teljesen készen állok. Természetesen a labdarúgó-pályafutásomat is ennél a klubnál szeretném befejezni.
- Ha egyszer visszavonulsz mint játékos, szeretnél majd még labdarúgással foglalkozni?
- Mindenképpen. Ezzel kapcsolatban konkrét terveim is vannak: vagy kapusedzőként vagy valamelyik korosztályos csapat edzőjeként szívesen tevékenykednék a jövőben, természetes folyamatosan képezve magam szakmailag.
- Ha már egy pillanatra a jövőbe tekintettünk, akkor emlékezzünk kicsit vissza is. Elmesélnéd, hogy hol futbaloztál korábban és hogyan kerültél a DAC-hoz?
- Éveket töltöttem el a Felpéc és a Kajárpéc csapatánál. Bár Győrben születtem, de Kajárpécen élek, így adta magát, hogy a közelben futbalozzak. Ami a DAC-hoz való kerülésemet illeti…. Nos végső soron én kerestem meg a klubot, de a néhány mostani csapattársam hívta fel a figyelmet arra egy Kajárpéc-DAC meccs alkalmával, hogy a kék-fehér klub kapust keres. Számomra nem volt kérdés, hogy szeretnék-e a nagy múltú klubnál védeni. Felvettem a kapcsolatot a klubvezetéssel és nemsokára leigazoltak. Nagyon nagy büszkeséggel töltött el, hogy a DAC kapusa lettem.
- Milyen fogadtatásod volt a klubnál, a csapatban?
- Bár volt bennem félelem, hogy a nagyrészt nálam jóval fiatalabb játékosokból álló csapat tagjai hogyan fognak befogadni, azt kell hogy mondjam, hogy ennyire pozítívan még sehol semmiben nem csalódtam, mint itt. Fiatal, összetartó, egyedülálló közösség fogadott, ahol az ember azonnal érezte, hogy nem lesz gond a beilleszkedéssel és azt is, hogy jó helyen van. Igazából az egyetlen, amit sajnálok, hogy ennyi idősen kerülhettem csak a klubhoz. Ami a klubvezetést és a szakmai stábot illeti: nos Arnold Csaba, Marányi Ernő és Kóbor Péter személyében olyan csupaszív embereket ismertem meg, akiket csak tisztelni tudok mindazért. amit ezért a klubért tesznek. Ha ők nincsenek, és sem kerülhettem volna soha ehhez a nagyszerű klubhoz.
- Ha már megemlítetted Kóbor Pétert, milyen benyomásaid voltak az első pillanatokban a mesterről?
- Kóbor mesternek megvan a saját stílusa, de arról a győzni akarásról, elszántságról és alázatosságról, amellyel a munkáját végzi, arról csak elismeréssel és tisztelettel tudok nyilatkozni. Tetszik a játékról alkotott felfogása is.
- Te ugye hátulról szemlélheted a meccseken az egész csapatot… Hogy látod, vannak olyan csapatrészek, amelyek még nem megfelelően működnek?
- Hallottam, hogy az ősszel a védelemben voltak problémák mind a játékosok számát, mind pedig a játékminőséget illetően. A téli szünetben velem egy időben a klub igazolt több fiatal védőt is, melynek köszönhetően úgy érzem, hogy most mind a védelemben, mind középpályán, mind pedig a támadósorban megfelelő mennyiségű és minőségű játékos áll Kóbor mester rendelkezésére.
- Véleményed szerint ez a csapat milyen játékerőt képvisel? Reális az a helyezés, amelyet jelenleg a bajnokság tabelláján láthatunk?
- Egyáltalán nem. Ennek a csapatnak a tudása és képességei alapján szerintem a dobogós helyek valamelyikéért kellene küzdenie.
- És szerinted mi lehet az oka annak, hogy a tizedik helyen áll jelenleg csapatunk?
- Idén sok meccs ment el az utolsó pillanatokban, talán a meccsvégi koncentráció hiánya lehetett sok esetben az egyik fő ok.
- Ha jól számolom, tavasszal eddig három meccsen védtél. Hogy láttad ezeken a meccseken a játékvezetők tevékenységét?
- Ez alatt a néhány meccs alatt is számtalan olyan ítéletet láttam, melyek döntően befolyásolták egy-egy meccs menetét és végeredményét. Anélkül, hogy bárkit személyesen megbántanék, döntéseikben sokkal inkább látszik az inkompetencia, mint a tudatosság. Meglehetősen sok olyan játékvezető tevékenykedik a megyei bajnokságban, akik nem ütik meg az elvárható szintet. Természetesen a szövetség sincs könnyű helyzetben, hiszen állandó játékvezető-hiányban küszködik, így abból kell „főznie”, ami a rendelkezésére áll.
- Ha tudna a csapat javítani a koncentráción és kicsit több szerencsénk lenne a játékvezetéssel is, szerinted ennek a gárdának lenne esélye a megyei I. osztály elérésére?
- Mindenképpen. Szerintem ez a csapat játéktudása alapján kiemelkedik a megye II-es mezőnyből: ha játékosok menetredszerűn teljes tudásuknak megfelelően tudnának játszani, nem nagyon lenne ellenfél számukra ebben a bajnokságban. Szerintem a megye egyben is a 9-11. helyezés megcélozhető lenne.
- Mi lenne a te személyes álmod a DAC-ot illetően?
- Az, hogy a DAC egyszer újra a Nemzeti Bajnokság valamelyik osztályában játszhasson. Tisztában vagyok, hogy ehhez egészen másfajta anyagi lehetőségek lennének szükségesek, de ez a klub – nemcsak a történelme miatt – sokkal többre jogosult, és én csak remélni tudom, hogy minél előbb és egyre többen észreveszik ezt a városban is.
- Igen, erre nagy szükségünk lenne, talán most jobban, mint bármikor a klub története során. Szeretném megköszönni neked őszinte szavaidat és gondolataidat és sok sikert kívánok neked a további karrieredhez is.
- Én köszönöm a lehetőséget.
2018-04-10 23:15 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt